1952-es helyszínrajzon itt még egy 182 méter használható hosszúságú rakodó vágány található, a felvételi épület felőli oldalon, 2 siklasztó saruval. A fedezés "V betűs" jelzőkkel történt.
1953-ban a "i" rendszerű kitérőket "c"-re cserélték.
A hatvanas évek elején az áruforgalom nagyságrendje: feladás évi 50-100 vagon, leadás 550-600 vagon volt.
A vonalat 1962 és 65 között korszerűsítették, Aradványpuszta 1964-re biztosított állomássá épült át. Továbbra is a második vágány maradt az átmenő fővágány, az első pedig a rakodó, de utóbbi használható hossza 345 méterre nőtt, az állomás Debrecen felőli végén ágazott ki a 2-es váltóval, és az állomás közepe táján csatlakozott vissza. Az új harmadik vágány 680 méter használható hosszúságú vonatfogadó vágányként épült meg.
A telepített biztosítóberendezés több központos Siemens-Halske típusú, a bejárati jelzők és előjelzőik háromfogalmú alakjelzők voltak, a második és harmadik vágányok egyéni kijárati jelzőkkel rendelkeztek. A kitérőket az első vágány Mátészalka felőli végén található 3-as számú kivételével vonóvezetékkel állították.
1970-ben elkészült az eredetileg MÁV-HÉV IV. osztályú típusépület átalakítása.
A következő évben viszont megindult az állomás visszafejlesztése:
1971.10.01-től megálló-rakodóvá szervezték át, a gazdaságosabb üzemeltetésre, és az igazgatóság rendkívül nehéz létszámhelyzetére hivatkozással. A Siemens-Halske berendezést leszerelték, a siklasztó saruk átkerültek a harmadik vágányra, a bejárati jelzők helyére állandó szabad alapállású fedezőjelzők kerültek. Az előrelátás hiányát jól példázza, hogy az alig egy évvel előtte, 1970-ben létesített AS 164 fénysorompó visszajelentését Aradványpusztára telepítették, de az átszervezés után itt csak egy fő állomáskezelő adott munkanapokon nappalos szolgálatot. Más időszakban a berendezés felügyelet nélkül maradt, ami forgalombiztonsági aggályokat vetett fel.
A funkció nélkülivé vált első vágány felbontására a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 1973-ban adott engedélyt. A megmaradt harmadik vágányon teherkocsikat tároltak, illetve időszakosan a Debreceni Állami Gazdaság vette igénybe almaberakodás céljából.
1987-ben üzembe helyezték az új, fényjelzős biztosítóberendezést, ehhez kapcsolódóan a kezdőpont felőli útátjárót mintegy 180 méterrel az állomás felé helyezték át, és fénysorompós biztosítással látták el (AS 184).
Összeállította: Asztalos Endre a MÁV levéltár dokumentumai alapján.
|
