| |
|
|
|
Régi képek
Képek a netről
Képtár
Hozzászólások
Dobsina
2004.11.01.
Fotó: Iványi Csaba [wlab]
Elnevezés
Az állomás (korábbi vagy idegen nyelvű) elnevezései:
- Dobšiná az állomás szlovák neve
|
|
Dobsina felvételi épülete egy régi képeslapon. Forrás: profila.hu.
Feltöltötte: Sándor Antal
|
|
Farkas István munkakönyve 1908
Dobsina Fűtőház
Feltöltötte: Rónaföldi Zoltán
Dátum: 1908.
|
|
|
Farkas István munkakönyve,
1908, Dobsina Fűtőház
Feltöltötte: Rónaföldi Zoltán
Dátum: 1908.
|
|
Farkas István munkakönyve
1908, Dobsina Fűtőház
Feltöltötte: Rónaföldi Zoltán
Dátum: 1908.
|
|
|
1890 körül
http://www.vlaky.net/servis/galeria.asp?page=1&id=937&sort...
Feltöltötte: Szente-Varga Domonkos
|
|
|
|
|
|
Fotó: Iványi Csaba
Dátum: 2004.11.01.
|
Ha te is szeretnél hozzászólást küldeni az állomáshoz,
kattints ide: hozzászólás küldése
Az elküldött hozzászólás kizárólag ennél az állomásnál jelenik majd meg.
Az oldal szerkesztőjének küldendő üzeneted ne ide írd, azt továbbra is
Gyorsüzi formájában
egyenesen a szerkesztőnek címezd.
Hozzászólások
husonyiczagabor
e-mail: husonyicza.perkupa.kukac.freemail.hu
|
elfogadott hozzászólás 26014
2013.02.27 21:34.33
|
|
A Bánréve-Rozsnyói vonalszakasz 1876-ra elérte Dobsinát..Ennek egyik állomása Pelsőcz volt. 1894.november 13-án adták át a forgalomnak a Pelsőcz-Nagyszlabosi helyi érdekű vasutat más nevén vicinálist. Kiépítését dr,Neumann Rafael budapesti ügyvéd részére engedélyezték,aki az engedélyt a "Csetnekvölgyi hé.vasút Részvény Társaságra" ruházta át,az építést a "Magyar építő Rt. Csetnekvölgyi h-é vasut építési vállalata" végezte el.Hossza 24 km volt emelkedése a vonal felsőbb szakaszán 24 ezrelék!!.E vonal építését a Csetnek-völgyi rézhámorok,vasolvasztók és a Nagyszlabosi papírgyár tette indokolttá..Építéséhez az államon és a magánosokon kívül a vármegye 50 000 Koronát szavazott mag törzsrészvények vásárlására,amelynek amortizációs kamatait a vármegyei úti alap fedezte. Áruforgalmának jelentős részét az említett gyárakon kívül az ochtinai magnezit gyárak,több fűrész és vassalak telep szolgáltatta..Ezen a pályaszakaszon a szlovák állam 2004-ben gazdasági indokokra való hivatkozással megszüntette a vasúti közlekedést.(Az állomások személyzetéről majd más alkalommal)
|
|
RZoltan
e-mail: ronafoldi.zoltan8.kukac.chello.hu
|
elfogadott hozzászólás 25993
2013.02.26 18:41.08
|
Magyarország nyersvas termelésének mintegy fele származott a Gömörben levő, 40 kohászati üzemből az 1867-es kiegyezés idején. Vasút nem lévén a területen, ez igen megnehezítette az alapanyagok és a termékek szállítását, ami gyakorlatilag földutakon, fogatolt járművekkel történt. A vaskohászat a korszerűbb nyersvas és a különféle acélok előállításának érdekében, egyre nagyobb mértékben alkalmazta a szenet, amely viszont e térségben nem volt, csak Borsodban és Nógrádban.
A vasút, mint időjárástól független, nagy kapacitású, biztonságos szállítási mód volt tehát az egyetlen a kohászati, bányászati alapanyagok, és késztermékek szállítására.
1871 nyarán tehát ezekre tekintettel elkészült a Miskolc - Bánréve, másodrendű vasútvonal. Ugyanebben az évben törvényt alkottak a Gömöri iparvasutak kiépítéséről is. Ennek első lépeseként 1871-75 között megépült a Bánréve – Feled – Fülek vonal is, szintén másodrendű vasútként. Erre csatlakozott a Feled – Tiszolc vonal. (Később egy fogaskerekű vasúti szakasszal kiegészítve Erdőköz – Gömörvég között, Tiszolctól egészen Zólyombrézóig járt a vasút.)
1872-73-ban épült a Bánréve – Ózd – Nádasd iparvasút.
1874. május 1-én átadták a forgalomnak a Bánréve – Rozsnyó vonalszakaszt is, amely 1876-ra elérte Dobsinát, a vonal végállomását. Ez a Sajó felső folyásánál lévő jelentős üzemeket, érc- és ásványbányákat kapcsolta be a forgalomba. Erre a vasútvonalra is több gömöri szárnyvonal kapcsolódott, amely aztán gyakorlatilag lefedte ezt az iparvidéket. (Pelsőc – Murány és a Pelsőc – Nagyszlabosi vonalak.)
A szállítási kapacitások bővítése miatt elsőrendűvé építették át 1894-95-ben a Bánréve – Miskolc, majd a Bánréve – Dobsina és a Bánréve – Feled – Fülek vonalakat, majd szükség szerint a többit is.
A Bánréve – Dobsina vonalon 1886-ban a következő állomások és őrhelyek voltak::
Bánréve - Kövecses - Tornalja - Gömörpanyit – 13. számú őrhely - Horka - Pelsõc - 18. számú őrhely - Gombaszög - 21. számú őrhely - Rozsnyó - Betlér - Henczkó - Alsósajó - Dobsina rendező – Dobsina.
Az 1894-es menetrend szerint:
Bánréve - Kövecses - Tornalja - Gömörpanyit – Tiba, 13. számú őrhely - Horka - Pelsõc - Vígtelke, 18. számú őrhely - Gombaszög - Szalóc, 21. számú őrhely – Berzéte vasgyár, 23. számú őrhely - Rozsnyó - Betlér - Henczkó - Alsósajó - Gócs, 36. számú őrhely - Dobsina rendező pályaudvar – Dobsina.
Az 1901-es menetrend szerint:
Bánréve - Kövecses - Tornalja - Gömörpanyit – Tiba, 13. számú őrhely - Horka - Pelsõc - Vígtelke - Gombaszög - Szalóc, 21. számú őrhely – Berzéte vasgyár, 23. számú őrhely - Rozsnyó - Betlér - Henczkó - Alsósajó - Gócs, 36. számú őrhely - Dobsina, 38. számú őrhely – Dobsina.
Az 1905-ös menetrend szerint:
Bánréve - Kövecses - Tornalja - Gömörpanyit – Tiba, 13. számú őrhely - Horka - Pelsõc - Vígtelke - Gombaszög - Szalóc, 21. számú őrhely – Berzéte vasgyár, 23. számú őrhely - Rozsnyó - Rozsnyó város, 27. számú őrhely - Betlér - Veszverés, 31. számú őrhely - Henczkó - Alsósajó - Gócs, 36. számú őrhely - Dobsina, 38. számú őrhely – Dobsina.
Az 1911-es állapot szerint:
Bánréve - Tornalja - Özörény - Pelsõcz - Gombaszög - Szalóc, 21. számú őrhely – Berzéte vasgyár, 23. számú őrhely - Rozsnyó - Rozsnyó megálló - Betlér - Alsósajó - Dobsina.
Trianon után a dobsinai vonal Csehszlovákiához került, hozzávetőleg 18 évre. Az 1938. november 2-i bécsi döntés után ez a vasútvonal csak részben tért vissza, mert a határt Betlér előtt húzták meg, ezért a vonatok csak Sajóházáig közlekedtek. A vasútvonal 1945 után ismételten Csehszlovákiához került.
1944 nyári menetrend szerint az állomások:
Bánréve – Abafalva – Sajórecske – Kövecses – Tornalja - Sajógömör – Gömörpanyit – Sajóriba – Özörény – Pelsőc – Vigtelke – Gombaszüg – Szalóc - Berzéte – Rozsnyó – Rozsnyó belváros – Sajóháza.
A vasútvonalak építésével együtt – több helyen is – különféle nagyságú fűtőház épült, így Bánrévén, Pelsőcön és Dobsinán is. Felépülésük után ezek a fűtőházak a miskolci fűtőház kirendeltségei lettek. 1896-tól, egy ideig, a bánrévei és a dobsinai fűtőházak önállóak lettek, majd megint a miskolci fűtőház kirendeltségei és aztán újra önállóak.
„Nagyapám 1908-tól a dobsinai fűtőházban volt munkás, később mozdonyfűtő. Édesanyám elbeszélése szerint, mozdonyvezető soha sem tudott lenni, mert a Csehszlovák Köztársaságban, az ehhez szükséges szlovák nyelvvizsgát, nem tudta több alkalommal sem letenni. 1933-ban ment nyugdíjba, ekkor Dobsináról, Tornaljára költöztek.”(Mogyoródi Árpád)
Farkas István 1908-ban kiállított munkakönyvét unokája, Mogyoródi Árpád úr bocsátotta rendelkezésre és egyben hozzájárult annak közléséhez is.
Ezek közül néhány oldalt a régi képek közé töltünk fel.
|
|
Hozzászólás küldése ehhez az állomáshoz
Hozzászólások
|
|
|
