|
Zsolnay-rakodó by Bütyök Zsolnay állomás, megálló, rakodó, vagy teherpályaudvar? Nem tudok választ adni, nem ismerem a vasúti terminológiát. Inkább információkat adok, amelyek egyrészt másokat is szóra bírhatnak, másrészt segíthetnek a kutatási irányok kiválasztásában. A helyes elnevezést pedig döntsék el a vasúti szakemberek. Az információk: • Elnevezés: A „Zsolnay-rakodó” gyári neve „iparvágány” volt! Erre személyes ismeretemen túl több, konkrét adat is rendelkezésre áll. Így: -Matyasovszky Zsolnay Margit visszaemlékezése szerint (Zsolnay, Corvina Kiadó, 1980., 169.old): „1892-ben épült 6156 Ft-os költséggel az ipavágány, majd közvetlen szomszédságában nyersanyagraktárt, vasúti őrházat és egyemeletes tisztviselői lakóházat emeltek. A saját gyártmányú klinkertéglákkal kirakott udvaron tárolták gúlába rakva a sómázas csöveket. A gyártól a vasútig apró sínpár húzódott, amelyen kézzel tolták az áruval megrakott kis hajtányokat. -Az iparvágány építésével majdnem egyidejűleg komoly ellentét keletkezett nagyatyánk (megjegyzés: Zsolnay Vilmos) és a Pécsi MÁV Igazgatóság között…..” -1928-ban készült egy hivatalos alaprajz a gyárról (1. sz. melléklet: Zsolnay Vilmos keramikai gyárak, Pécs Általános alaprajza), amelyet Sikorsky Zsolnay Miklós okleveles építészmérnök jegyez. Ő már csak-csak tudta a helyes elnevezést, hiszen szakember volt, s a tulajdonos család tagja. A terven pedig saját kézírásával szerepel az iparvágány szó. Megjegyzés: az 1950-es években még biztosan volt a Pécs-Mohács (alsó) vasútvonal és a szigetelőmérő épülete között (a Basamalom út mellett, az alsó híd mellett) egy hivatalos (MÁV) vasúti őrház. Ez nem azonos a fent említett gyári épülettel, vasúti őrházzal! A két őrház, illetve az itt dolgozó vasutas, illetve gyári dolgozók feladatai egyértelmű eligazítást adhatnak az iparvágány funkciójára, és helyes elnevezésére vonatkozóan. • Az iparvágány változatai: A fent említett iparvágány kb. 1892-től 1955-ig jelentősebb változtatás nélkül maradt fenn. Egy valamikor az 1920-as években készült fényképből (2. sz. melléklet) megállapítható, hogy a régi iparvágány áruszállítási és raktározási feladatokat szolgált. Egy 1955-ben készült jelentés szerint (feltehetően a gyár dolgozója, Kurucz Kálmán készítette) az iparvágány bővítésére azért volt szükség, mert „ A gyár régi iparvágánya csak 6 vasúti kocsi befogadására volt alkalmas és éjjel-nappali műszakban sem sikerült zökkenőmentesen kirakni a nyersanyagokat. Nyersanyagraktárak az épületek padlásán, a gyár telepén szanaszéjjel voltak, részben műhelyeknek alkalmas helyiségekben raktározták a nyersanyagokat. Ezeket a műhelyhelyiségeket ki kellett üríteni, sőt a padlásokat is kiürítettük, mert gerendázatuk korhadtsága miatt a terhelést már nem bírták. A rekonstrukció során az iparvágányt háromszorosára hosszabbítottuk meg és az iparvágány mellett bőséges kaolinraktárakat létesítettünk.” (3. sz. melléklet, a kép kb. 1954-55-ben készült). A két vágány közti különbség: a régi vágány rövidebb volt és a mohácsi vasútvonalhoz viszonyítva hegyes szöget zárt be (lásd az 1. sz. mellékletet), az új iparvágány, pedig közel párhuzamos volt a vasútvonallal s az egész „Alsó gyár” déli oldalát lezárta. • Jelenlegi helyzet: A gyár déli, a Zsolnay úttól délre fekvő területe, az un. Alsó Gyár ma már a kutaktól eltekintve teljes egészében az Európai Kulturális Főváros programot szolgája. A régi épületek (csőgyár, szigetelőmérő) felújításra, átépítésre kerültek, a lakóépületeket még régebben a gyár lebontotta, raktárakat, a termelést szolgáló egyéb épületeket nagyrészt lebontották, és új épületek épültek. Az iparvágányt (pályatestet-vágányt és az 50-es években épült raktárakat lebontották. Lényegében ide költözik a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, és itt épült fel a Zsolnay Negyedet kiszolgáló parkoló is. • Személyszállítási funkció: Az elmúlt közel 120 évben – tudomásom szerint – hivatalosan az iparvágányt személyszállítási célra soha nem használták. Ennek ellenére az EKF beruházás kapcsán felvetődött, hogy személyszállítási feladatokat ellátó vasúti megálló létesüljön az iparvágány helyén. Ezt hosszabb távra mindenképpen célszerű volna megvizsgálni, mert: - a Pécs melletti, keletre lévő kistérségi terület közlekedés-fejlesztését közúton nehéz lesz megvalósítani, ugyanakkor a mohácsi vasútvonal kevéssé kihasznált, a bátaszéki vonal pedig megszűnt. A régi épületek – pl. állomások –, vasúti pályatestek viszonylag jó állapotban pedig még megvannak… - a Zsolnay Kulturális Negyed egyetemistái és látogatói jelentős létszámot képviselnek minden nap. Egy HÉV-szerű közlekedési forma beruházási és fenntartási szempontból is mindenképpen meggondolandó, s talán még olcsóbb is – mind az üzemeltetőnek, mind az utasnak – a jelenlegi közúti forma fejlesztésénél. Összefoglalva: talán még ne döntsük el, a Zsolnay iparvágánynak milyen nevet adjunk. Ha közel 120 évig jó volt így, egy kicsit még kibírjuk! (leírás és képek Bütyök beküldött anyaga 2011. október) Vissza a képriportokhoz Zsolnay-rakodó  1. sz. melléklet  2. sz. melléklet  3. sz. melléklet
|
