|
A múlt nyomában: Gádoros Gádoros ma már egy személyzet nélküli MEFI* állomás, rugós váltókkal és önműködő jelzőkkel. Az engedélyt a jegyvizsgálók kérik a vonatuk számára. De milyen is volt ez az állomás a nem is olyan távoli múltban? Egy csendes kis mellékvonali középállomás, karos jelzőkkel, helyszíni váltókkal, és egy helyből kezelt fénysorompóval. A hajdani teherforgalomról mára csak hírmondók maradtak fenn. Rakodók, melyek mellé már évek óta nem állítottak be teherkocsikat, a kis M32-esek már nem járnak répavonataikkal. Itt már csak a Buzenykák verik fel a vidék csendjét kerékcsattogásukkal. A felvételi épületet már ugyan többször is átalakították, de mégis tiszta és rendezett. Az épület egyik részét a szolgálati lakás teszi ki. Kertjében gondozott bokrok és fák állnak. A váróterem is tiszta és tágas, a pénztárablaknál hirdetmények sora van felragasztva. Sajnos a jegyet itt már nem lehet megvenni, csak a vonaton. Jegykiadás egészen 2009-ig volt, méghozzá bárca- és reformjegyekkel. A forgalmiban mintha megállt volna az idő. A régi "kurblis" telefonok, az asztali lámpa, a jelzőállító karok, a vén szenes kályha... *MEFI: MEllékvonali Forgalom Irányítás Vissza a képriportokhoz Gádoros  A felvételi épület.  A forgalmi iroda bejárata. Mára a helyiséget teljesen kiürítették.  Gádorosi hangulatok 01.  A régi berendezés vezetékeinek feszítője.  A forgalomból kivont első vágány váltója.  Az átjáró fedezőjelzője, mögötte már ott áll az utódja.  A magasrakodó. Régen itt állt egy faraktár.  A mellékhelyiség.  Ezen pattognak a Bz-k.  A kezdőponti váltókörzet.  A vezetékek csatornája.  A karos jelzők emeltyűi.  Gádorosi hangulatok 02.  A pénztárablak.  Gádorosi hangulatok 03.  A még álló bejárati jelző Újváros felől.
|
