A tervek szerint a rakodó vágány a 66+80 és 68+75 szelvények között, Mohács felé tekintve a jobb oldalon, a szolgálati helyiség váróteremmel szintén a jobb oldalon, a 69+00 szelvénynél, a 167 méter hosszú peron pedig az útátjárótól (69+33) Mohács irányába épült volna meg.
Ebből az 1951 augusztusi átvételig csak az átmenő fővágány, és a két kitérő beépítése valósult meg.
Az épülőfélben lévő vonalra azonnal jelentkezett fuvaroztatói igény a furkópusztai kendergyár részéről.
Kitérővágány hiányában a teherkocsik kiállítását Bátaszékről tolt menetben oldották meg.
Valószínűleg 1952 novemberéig üzemelt, ekkor a felépítményt elbontották, és a komlói szénosztályozó vágányainak építéséhez elszállították. (Használt 24 méter hosszú, I rendszerű síneket B49 jelű betonaljakon, és két csoport I rendszerű kitérőt).
A Dunántúli Rostkikészítő Vállalat kisvasútja
A kendergyárat kötötte össze a nagyvasúttal.
1951 októberére készült el, műtanrendőri bejárását 1952.02.01.-én tartották.
Az 580 méter hosszú, lóüzemű, 760 mm nyomközű iparvasút 7 kg/folyóméter súlyú sínekkel, faaljakon, szénsalak ágyazatra épült.
A legkisebb ívsugár 60 méter, a legnagyobb emelkedő 10 ezrelék volt.
Érdekesség, hogy Furkópuszta rakodóhelyen, a mellékvágány hiánya miatt annak helyére, a fővágánytól 4.75 méterre települt. Megépülése esetén a kisvasút a MÁV költségére áthelyezendő lett volna.
|
