Kál-Kápolna - Magyarország vasútállomásai és vasúti megállóhelyei

Az állomás a két szomszédos településről kapta a nevét. A vágányok a házak között futnak.
Elágazóállomás, így ennek megfelelően rendelkező- és külsős forgalmi szolgálattevő is teljesít itt szolgálatot: a Budapest-Hatvan-Füzesabony-Miskolc fővonalról a Hatvan felőli (kezdőpont felőli) oldalon ágazik ki a 2007-ben megszüntetett Kisterenyére vezető mellékvonal, az állomás másik végén pedig Kisújszállás felé ágazik ki egy vasútvonal.
Menetjegykiadás, váróterem van. Az I., II. és a III. vágány között keskeny, emelt szintű, aszfaltozott peronokat találunk. A többi személyvonatok fogadására is alkalmas vágány között már csak zúzottkővel sínkorona szintig feltöltött peront találunk.
Az utastájékoztatás, sok más állomástól eltérően még hagyományos, azaz egy hölgy mondja be a vonatokat. Az állomás kitérőinek java része motoros állítású. A felvételi épület mellett autóparkoló és autóbuszmegálló is van. A biztosítóberendezés Dominó típusú, fényjelzős. A végponti oldalon fény- és félsorompóval biztosított vasúti átjárót találunk. A személyforgalom jelentős és van áruforgalom is, bár a régi mennyiséget és gyakoriságot meg sem
közelíti.
A mai modern felvételi épületen kívül számos más, különböző célú építményt találunk az állomáson. A régi felvételi épületet, mely a szép előtetőtől megfosztva már jellegtelenné vált, a mai felvételi épülettől jobbra áll a vágányok mellett. Raktárépület oldalrakodóval, szolgálati lakások, vasúti laktanya, vágányhídmérleg és egy Pft. telep (Hatvani Pgf. II. főpályamesteri szakasz) épületei sorakoznak a vágányok mellett. Nincs már meg azonban ez egykori fűtőház, víztorony, illetve a váltóállító tornyok sem. Ezeknek a nyomait felfedezhetjük a gazzal benőtt területeken, csakúgy, mint a vonóvezetékek csatornáit vagy épp a vízdaru helyét.
Az áruforgalom ma a kisvárdai kőbányából származó heti néhány kocsi zúzottkövet, sóder és homokszállítást, illetve alkalmanként a kisújszállási vonalról befutó fa rakományokat jelenti. A ma már jórészt fával, fűvel is benőtt rakodóvágányok azonban egyértelműen arra utalnak, hogy bizony itt sokkal nagyobb áruforgalom bonyolódott. A helyi Zöldért, s a TSZ egykor folyamatosan hordta áruit az állomásra, berakásra. A kukoricát szállító tengelyátszerelt vagonok sora mindennapos látványnak számított az állomáson. Bizony előfordult, hogy valamennyi vágány megtelt kocsikkal. (képek és szöveg: Sándor Antal)

Korszerűsítések az ötvenes évek végén

A szűk vasútforgalmi keresztmetszetek megszüntetését célzóan 1960. március 1-étől Kál-Kápolna átépítésén dolgoztak, az áruforgalmat ideiglenesen korlátozták, a kisterenyei vonalon feladott küldeményeket pedig kerülő útirányon szállították. [1]

[1] Vasúthistória évkönyv 1999., Keller László: Vasúti közlekedés az 1955-1957 közötti években és a második 3 éves terv időszakában (1958-1960)