Szeged - Magyarország vasútállomásai és vasúti megállóhelyei

Felvételi épület története

Szegedet 1854-ben érte el a vasútépítés, de érdemleges állomásépületet csak négy évvel később emeltek, amikor a vonalat Temesvár irányába továbbépítették. A Cegléd-Szeged vonalat az Oszták-Magyar Államvasút Társaság (ÁVT) építette. A vonal továbbfejlesztését, a Szeged-Temesvár-Bázias (Dunapart) szakaszt az Osztrák vasút kivonulása után már magánvasút társaság végezte (Magyar Keleti).
A magán vasúttársaságokat az 1890-es évekig nagyrészt államosították, az ÁVT-t 1892-ben került a MÁV tulajdonába.
A magánosítást követően indult meg nagy szabású pályaudvar-építési program, ennek keretén belül 1902-ben a megnövekedett forgalomhoz és a városhoz immár jobban illő középületként Pfaff Ferenc építész tervei alapján a MÁV átépítette Szeged állomásépületét. Az épület a kor ízlését követő historizáló stílusban épült. Ez az egyetlen nagy állomásépület, ahol a az előtér és a vágányok között emeletnyi szintkülönbség van, mégis érdekes, hogy nem vállalták a kézenfekvő szigetperonos megoldást, viszont hatásos lépcsőfeljárót építettek az előcsarnokhoz. A bejárat feletti három, íves záradékú hatalmas ablakot kétoldalt kissé „nyomottabb” tornyok szegélyezik. Pfaff Ferenc sohasem ismételte magát mindig újat alkotott.
Ez az épület áll ma is, 2006-ban az épületet eredeti formájában felújították.

A tervezés története

A tervek 1901.01.30. dátummal kerültek a Középítési Tanács elé. melyre 9172 számmal 1901. július 03.-án a M. K. Államvasutak osztálymérnöksége engedélyt kapott. A Szegedi Középítési Tanács az 1901. július 6-án kelt 25907 sz. határozatával a 50040/901 III. Belügyminiszteri rendelettel jóváhagyatva az 1901. évre 30000 korona segélyt nyújt az építéshez. Külön eljárás során 1901. IX. 28. dátummal kerültek a Középítési Tanács elé a postaépület engedélyezi tervei. A tervek 1902. IV. 04.-vel kaptak engedélyt, egy kikötéssel, mely szerint a lépcsőház belső mérete 1,2 m helyett 1,4 m legyen. Az elkészült épületre 1902. december 22.-én adták ki a használási engedélyt A két épületet ekkor egy tömör nyílás nélküli díszítetlen támfal kötötte össze, a földszinti kőpárkány magasságában, fölötte a vágányok szintjén öntöttvas acélkorláttal. Az épületeket összekötő vágányszinti tömör fal, mögötte perontetővel és az onnan középen nyíló árnyékszék épületének terveit a Magyar Királyi Államvasutak Szegedi Osztálymérnöksége 1902. szeptember hó 15-én adta be engedélyezésre. A terveket a Középítési Bizottság 1902. szeptember 25-i dátummal jóváhagyta. Az elkészült bővítés 1903. október 09-én használási engedélyt kapott. Ez a tömör kerítés és árnyékszék állt a jelenlegi üzemi étterem helyén.
Beépített kubatúra (térfogat): 28225 m3
Nettó alapterület: 3426,00 m2

Bombatámadás a második világháborúban

Az állomás területét 1944-ben több bombatámadás érte, bár elsődleges célpont a rendezőpályaudvar volt. Néhány bomba azonban a felvételi épület közelében is robbant, károkat okozva az épület homlokzatain, tetőszerkezetében, ill. a perontetőkben. Feltételezések szerint ekkor semmisült meg a posta és a felvételi épület közötti peronszinti tömör vakablakos „verandafal” és a WC is.

Korábbi felújítás 1964-ben

Ekkor épült a felvételi és a postaépület közötti üzemi konyha - étterem, és több belső szolgálati lépcsőház, ill. a földszinti galériaszintek.

Az eredeti, 1858-ban épült felvételi épület

Az 1858-ban az Osztrák Délkeleti Államvasút által épített eredeti átmenő állomás funkcionális elrendezése a Pfaff-féle tervekről (az alaprajzokon a bontások és az új építések jól elkülöníthetők) nagy pontossággal beazonosítható. Az alaprajzi elrendezés az osztrák irányzatnak megfelelően (később a Déli Vasútnál újra felbukkanó) alakult, mely szerint az utcáról belépő utas a jegypénztár és a málhafelvétel helyiségeivel találja szembe magát, de útját innen nem veheti közvetlenül a vágányok félé, hanem az utcai frontra tájolt (alaprajzokon jól kivehető) folyosón kellett keresnie a váltott jegy kocsiosztályának megfelelő várótermet, és innen a portás szavára léphettek a peronra. Ugyancsak erről a folyosóról nyílt a vendéglő is. Ez az elrendezés azzal a követelménnyel is járt, hogy a váróktól elvárható esztétikai színvonal magasabb volt. Ezen épületek földszintes elrendezésűek voltak, mely nem mond ellent a speciális szegedi (töltésen haladó vágányzat) viszonylatnak, ugyanis az épület középső szárnya gyakorlatilag csak egy háromkarú lépcsőházat foglalt magába, az utas-funkciók, a vágányszinten kerültek kialakításra. Az Indóház tér felöli földszint a kiszolgáló (raktár, lakások) funkciókat fogadta be.

A jelenlegi állomásépület eredeti funkcionális elrendezése

Az új állomásépület a régi átalakításával, jelentős bővítésével készült el. Megtartották a vágányok felöli homlokzati falat, a két nagyméretű végigfutó szellőző angolaknát és a töltés támfalát, valamint a földszinti szerkezeti hosszfalak egy részét.
A régi épület két szélső külső végfala az új állomás északi és déli épületszárnyának belső oldalfala lett. A korábbi funkciós elveket felváltva a földszinti részen egy monumentális, impozáns méretű indulási előcsarnok készült két személypénztárral (külön az I. és II. oszt. utasoknak és külön a III. oszt. utasoknak), egy dohánytőzsde helyiséggel, külön női és férfi WC blokkal (lépcsőkarok alatt), valamint málhafeladás jelentős mintegy 250,00 m2-es helyet foglalt el. Az épület Északi szárnyában és az összekötő traktusban az utcai oldalukon szolgálati lakások, mosókonyha, a hátsó részeken raktárak kaptak helyet
A hátsó oldali raktárak a piacról, az angolaknában kialakított lépcsőn közelíthetők meg. A déli épületszárny földszintjén kapott helyett az érkezési csarnok, valamint a málhaleadás helyiségei, egy női-férfi WC blokkal. Az összekötő traktust a „vendéglős konyhája” és kiegészítő helyiségei foglalták el, innen volt megközelíthető a pinceszinti éttermi raktárrész is.
A középső traktus emeleti ill. peronszintjén kapnak helyet külön helyiségként a II. oszt. váróterem (jelenleg nem dohányzó váró), I. oszt. váróterem (jelenleg nemzetközi pénztár), I. és II. oszt étterem (jelenleg kerti étterem), III. oszt. váróterem és étterem (jelenleg dohányzó váró) a két éttermi helyiség között egy közös tálaló volt, melyet csigalépcső és két étellift kötött össze a földszinti konyhával. Külön WC blokk állt rendelkezésre az I. és II. oszt. utasok (a jelenlegi WC-k helyén) és a III. oszt. utasok (váróterem előteréből nyílóan) részére. Az északi szárnyban forgalmi iroda (jelenleg is az eredeti helyén található!), a vonatkísérők, kocsifelírók, kezelőszemélyzet helyiségei, az állomásfőnöki iroda és a távírda. A déli szárnyban volt található az „L” alakú érkezési lépcsőház (itt jegyezném meg, hogy a jelenlegi az egyben az eredeti lépcsőház is), egy oktató terem (jelenleg resti „söntés”) és egy szolgálati lakás Az északi és déli épületszárnyak II. emeletén szolgálati lakások kaptak helyet, az északi vágányok felőli oldalán volt az állomásfőnöki lakás.

Forrás a szöveg jelentős részéhez: az állomáson kihelyezett dokumentum szövegéből.

Műemlék

A felvételi épület műemlék.

Vonalvillamosítás

A Cegléd-Szeged vasútvonal villamosítását 1979. május 9-én kezdték el és 1982. május 15-én be is gördült Szegedre az első, a V43-1354-es pályaszámú villamos mozdony vontatta vonat. (Forrás: Vasutas magazin, 62. évfolyam, 6. szám.)

Szelvénykő

1178

KÖFI-központ

Hozzá tartozik:Kiskundorozsma,Szatymaz,Balástya,Kistelek,Csengele,Petőfiszállás

Távirati hívójel (távírókód)

http://www.vpe.hu/takt/szh.php?id=100118068