Nagylapos - Magyarország vasútállomásai és vasúti megállóhelyei

Nagylapos megálló és forgalmi kitérő

2009 óta Nagylapos utasforgalmi szempontból egyszerű táblás megálló. A Gyomaendrődhöz tartozó kistelepülés északi szélén, a vasút 408-as szelvényében található fény- és félsorompóval biztosított útátjárótól Mezőtúr irányában találjuk a kétvágányú pálya külső oldalain elhelyezkedő, 250 méter hosszú, sínkoronától számított 30 centiméter magasságú peronokat. Évekkel az átadás után esőbeállókat is kapott a megálló. A "B" peron mellett áll az egykori Tiszavidéki Vasút 28-as számú vonali őrháza.
A megállótól néhány száz méterre Mezőtúr felé, a 389-es és 403-as szelvények között helyezkedik el a szintén 2009-ben átadott Nagylapos forgalmi kitérő, mely az átmenő fővágányok között létesített két egyszerű vágánykapcsolatból áll. Mivel mind a négy váltó nagy sugarú, kitérő irányban 80 kilométer/órával járható, ezért a bejárati jelzők négy optikás főlapja alatt a 80 km/h sebesség jelzéséhez szükséges vízszintes zöld lámpasort is megtaláljuk. A bejárati jelzők hátoldalára, az ellenkező irányú vonatok számára fehér árbócú önműködő térközjelzőket telepítettek. Felvételi épülete nincs, D55-ös biztosító berendezését Mezőtúr állomásról, ELPULT rendszer segítségével távvezérlik.

Nagylapos állomás

A 2009-ben felszámolt Nagylapos állomás a jelenlegi megállóval ellentétben a 408-as szelvényben található útátjárótól Gyoma felé helyezkedett el. Kivételt csak az átmenő fővágányokat Mezőtúr felől összekötő négy egyszerű kitérő képezett, ezek az átjáró túloldalán, a jelenlegi peronok vonalában voltak. Négy, 810 méter használható hosszúságú vonatfogadó vágánnyal, egy, az első vágányba mindkét végén bekötött, a felvételi épülettől Gyoma irányában elhelyezkedő rövid rakodó vágánnyal, D55-ös biztosító berendezéssel, fény bejárati- és egyéni kijárati jelzőkkel rendelkezett. Mezőtúr felől két-, Gyoma felől egyvágányú pálya csatlakozott az állomáshoz, így a vonatok sebességcsökkentés nélkül csak a jobb átmenő, azaz a harmadik vágányon tudtak áthaladni. Utasperonok az első és második, illetve a harmadik és negyedik vágányok között voltak.

Az állomás története

A vonal 1892-es hossz-szelvénye Nagy-Lapos, Wodiáner kitérő néven egy 200 méter hosszú rakodóhelyet tüntet fel, közvetlenül a 29-es számú vonali őrház Mezőtúr felőli végéhez csatlakozva. Ez az őrház már a múlté, a hossz-szelvény azonban segítségünkre van, belőle megtudhatjuk, hogy a jelenlegi megállónál még megtalálható 28-as őrháztől 1337 méter távolságra, vagyis a 421-es szelvénykő környékén, szintén a pálya (Gyoma felé nézve) bal oldalán állt. Nagyjából itt helyezkedett el a későbbi állomás Gyoma felőli bejárati jelzője. (A szelvényezés ekkor még nem a jelenlegi szajoli, hanem az eredeti ceglédi kezdőpontú volt, így az őrházaknál 797+37 és 810+74 van feltüntetve).
A rakodó személyforgalomra megnyitva nem volt, a polgári menetrendekben nem szerepelt.
A forgalom növekedése miatt a MÁV az 1900-as évek elején nagyarányú fejlesztésekbe kezdett, számtalan új állomást, forgalmi kitérőt létesített - ezek közé tartozott Nagylapos is.
A Magyar Királyi Államvasutak Hivatalos Lapja 1908.01.25-én adta hírül, miszerint "Nagylapos rakodóhely kitérő állomássá lett kibővítve, és mint ilyen 1907 december 20-án személy-, pogyász- és külön berendezést nem igénylő kocsirakományú szállítmányokra is megnyílt."
Vélhetően ekkor emelhették - a MÁV fővonali típusterve alapján - a ma is álló felvételi épületet.
Az 1908-as téli menetrendben napi két pár személyvonat állt meg az állomáson, majd 1909.01.01-től újabb két vonatpárral bővült a kínálat.
1938-ban egyéni alak kijárati jelzőket helyeztek üzembe. A mellékelt helyszínrajzból kiderül, hogy ekkor három, nagyjából 800 méter hosszú vonatfogadó fővágány állt rendelkezésre, az átmenő a második volt. A rakodó vágány, akárcsak a megszűntetéskor, ekkor is az első vágányból, a felvételi épület után Gyoma irányába ágazott ki, és csatlakozott vissza mintegy 200 méter után. Két váltókezelői őrhely is tartozott az állomáshoz, a kezdőponti a mai 408-as szelvényben található útátjáró után közvetlenül, a pálya jobb oldalán állt, innen kezelték az átjáró sorompóját is. Érdekesség, hogy a hatvanas évek elejéig a mai 46-os főút itt keresztezte a síneket, és egészen Mezőtúrig a vasút északi oldalán haladt, vagyis az átjáró akkoriban forgalmasnak számított, rajta egy időben menetrend szerinti autóbusz forgalom is zajlott.
A Mezőtúr - Nagylapos állomásközben 1960-körül hézagmentes, 48 kg/fm rendszerű új pályát építettek a bal vágány már az 1910-es évek közepén elkészült, ám azóta üresen álló alépítményére, ugyanakkor viszont az 1910 körül lefektetett, elhasználódott 42 kg/fm ("I") rendszerű jobb vágányt felbontották, így az állomásköz továbbra is egyvágányú maradt.
1962-ben vonóvezetékes állítású váltókat és mechanikus biztosítóberendezést kapott az állomás, egyúttal a bejárati jelzők két fogalmú alak előjelzőit három fogalmúra cserélték.
1968.02.29-én helyezték üzembe az önműködő térközbiztosító berendezést Mezőtúr és Nagylapos között, 5 térközjelzővel 6 térközre osztva fel az állomásközt, illetve fényjelzőkre cserélték az állomás alak bejárati és kijárati jelzőit. Ugyanezen év május 9-étől már Gyoma felé is önműködő térközrendszerben közlekedtek a vonatok, a rövidebb távolság miatt itt csak 3 térközjelzőt telepítettek.
1985-ben elkészült az új, 54 kg/fm rendszerű jobb vágány Mezőtúr és Nagylapos között. Ezúttal a régi bal vágányt nem bontották fel, így az állomásköz kétvágányú lett. Mivel azonban a jobb vágány 120 km/órájával szemben az elhasználódott bal csak 40-80 km/órás sebességgel volt járható, illetve Gyoma felé az egyvágányú pálya az állomás harmadik vágányán keresztül a jobb vágány egyenes folytatását képezte, ezért a bal vágány a továbbiakban a 2009-es teljes átépítésig csak kiegészítő szerepet töltött be, a vonatok lehetőség szerint mindkét irányban a jobb vágányt használták. Menetrend szerint is mindennapos volt a látszólag baljáratú közlekedés, vagyis ha a páratlan (Mezőtúr felé haladó) vonat volt a fontosabb, akkor az a számára helytelen jobb, az ellenvonat pedig a bal vágányt használta.
1986-ban üzembe helyezték a D55 típusú biztosító berendezést, ezzel nyerte el végső formáját az állomás.
(Asztalos Endre, 2018)

Szelvénykő

408 (a jelenlegi megálló)

Szelvénykő

411 (a volt felvételi épület)