Pokoltanya - Magyarország vasútállomásai és vasúti megállóhelyei

Pokoltanyán az 1860-as években a Györgyey-család létesített majorságot.
Az uradalmi központ mezőgazdasági termelésre rendezkedett be.
Előbb az áruszállítás, majd a személyforgalom igényelte megállóhely kialakítását.
Az uradalom és a körülötte kialakuló tanyavilág nagy mennyiségű terményt értékesített
melynek szállítása a korabeli útviszonyokat figyelembe véve csak vasúton volt
lehetséges. Györgyey Illés a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztériumhoz 1892-ben
nyújtott be kérelmet a birtokán létesítendő keskeny nyomközű iparvasút és vasúti kitérő
ügyében. A kérvény jóváhagyását követően megépült a lóvontatású iparvasút, valamint
a Rákos-Újszász-Szolnok vonalból kiágazó kitérő. A közel 6km hosszú keskenynyomtávú
vasút Abony irányából érkezve Pokoltanyán át közelítette meg a kétvágányú nagyvasúti
vonalrészt, majd Újszásznak kanyarodva, azzal párhuzamosan végződött egy ugyancsak
kétvágányú állomásban. Az iparvasúton szállított termény zöme cukorrépa volt.
Az iparvasút és a kitérő fenntartásának költségei az uradalom mindenkori birtokosát
terhelték. A megálló rakodóhely biztosítását a váltókra szerelt reteszelő berendezés,
illetve a pálya mellett elhelyezett alakjelzők szolgálták.
A II. világháborúban az Újszász és Tápiógyörgye közötti pályarész súlyosan
megrongálódott. A vonalat csak egy vágánnyal építették újjá. Az iparvágányt is rendbe
hozták, ám a krónikus sínhiány miatt csak Újszász irányából kapott váltót a 325m hosszú
csonkavágány. A háború után az iparvasút és a kitérő a Hatvani Cukorgyár kezelésében
volt. Az 50-es években pedig a Komlótermelő és Termeltető Mezőgazdasági Vállalat
használatába került, melynek jogutódja az Újszilvási Állami Gazdaság lett.
Magához a megállóhelyhez a 45. és a 45a. sz. őrház tartozott. Az őrházak a nagyvasút
Tápió folyó felőli oldalán álltak. A Tápiógyörgyéhez közelebb eső épület szolgálati
őrhelyet, várótermet, pincét és egy szoba-konyhás lakást foglalt magában, míg a másik
csupán szolgálati lakás volt. Mögötte a sínektől távolabb gazdasági épület húzódott.
A megállóhely mellett Tápiógyörgye felé haladva csapórudas sorompóval biztosított
vasúti átjáró szolgálta a tanyavilág forgalmát. Pokoltanyán az egyszemélyes jegykiadó
és sorompóőri szolgálatot váltásban látták el. A megállóhely a XX. század derekán élte
virágkorát. Az itt élők kényelmét bolt, kocsma. mázsaház, stb. biztosította.
A tanyavilágból a tagosítás, illetve a villamosítás elmaradása miatt a hatvanas években
indult meg az elvándorlás. Előbb a megszűnő áruforgalom, majd a lecsökkent
utasforgalom miatt a kisvasutat számolták fel 1962-ben, majd 1965-ben sor került
a kitérő elbontására is. 1973-ban a rendkívül gyér utasforgalom miatt megszüntették
a jegykiadást. 1979-ben megépült Tápiógyörgye és Újszász között a második sínpár is.
Ezzel egyidejűleg megszűnt a személyforgalom is az egykori megállóhelyen, nevét az
1980/81-es menetrendben már nem találjuk. (A Faluújság Tápiógyörgye című lap
2011. márciusi számában Németh Csaba tollából megjelent írás nyomán összeállította:
Sándor Antal. Köszönet Szűcs Gergelynek a cikk beküldéséért.)